Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

Bevezetés

L

áttatok-e favágót munkában ? Ha nem, figyeljétek meg. Ebből is lehet okulni. A favágó =1 kiméri a tönköket s szépen sorjában fűrészeli. Mikor ezzel elkészült, kezébe veszi a fejszét és neki fog a hasogatásnak. A dolog vígan megy. A hasábok egymás után válnak kettőbe, négybe, hatba. Olyan gyorsan halad a munka, mintha a hasábok saját jószántukból akarnának több darabra oszlani. De egyszer csak nagyot koppan a fejsze. A tuskó nem enged. Gircses-görcsös oldalán csak éppen, hogy nyomokat hagy a fejsze éle, de bele nem hatol. A favágó belevág egyszer, kétszer, háromszor; hiába. Jobbra forgatja, balra forgatja, egészen megforgatja; seholsem enged. Ehhez több erő kell. Meg aztán bele is fájdulna az ember dereka, ha mindenáron fel akarná vágni. Ilyenkor aztán nem sokat gondolkozik a favágó. Belöki a görcsös tuskót a fáskamra legsötétebb zugába. Oda, ahol a gazda sem látja meg. Pedig, ha fölvágná, micsoda izzó parazsat adna! Ilyen súlyos darab a magyar irodalomban a Felhők. Azok, kik az irodalomtörténetet csinálják,