Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

Petöfi-Könvvtár Lázzal verő szivemnek vére forr, Mint boszorkány üstjében a bűvös viz. Gyúlt képzeletem mint meteor Fut át a világon és magával visz. Laktársam a kétségbeesés, Szomszédom a megőrülés. LXVI. Legyen átok a földön, Hol ama fa termett, A mellyből én nekem Bölcső készítteték; Legyen átkozott a kéz, Melly e fát tilteté, És átkozott az eső s a napsugár, Melly e fát felnövelte !....— De áldás légyen a földön, Hol ama fa termett, Mellyből nekem majd Koporsó készül; Áldott legyen a kéz, Melly e fát ülteté, Áldott az eső s a napsugár, Melly" e fát felnövelte !