Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

Petőfi-Könyvtár LXII. Midőn a földön még csak pár ember vala, Már meghalt egyik a másiknak általa. Ábelt megölte Kain. Ha a világ végén majd újólag Két ember lesz a föld határain, Ok is bizonynyal így egymásra rontanak. S az, a ki megmarad ott, Nőül fog venni egy vadállatot. Talán e vadállatnak méhibül A réginél szelídebb emberfaj kerül. LXI1I. Kivágom én keblemből szivemet, Ott úgy sem okoz mást, csak gyötrelmeket, Kivágom és a földbe ültetem Talán kikél babérfa képiben, S koszorúja lesz a bajnokoknak, Kik szabadságért harczolnak!