Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

104 Petöfi-Könvvtár XXXV. Nein csak mi vénülünk, mi emberek . . . Mi volna, a mi nem vénülne meg? Nézzétek a napot, ha jön a deczember: Nem valóságos öreg ember ? Későn ébred, s alig Hogy fölkapaszkodhatik Az égre, oly erőtelen; Mogorván néz a világra s hidegen, S ollyan korán ledől megint ágyára. Majd végesvégül Azt is megérjük, hogy megőszül, És ekkor. . . ekkor fehér lesz sugára. XXXVI. Futó folyam hullámai Az ember miljom vágya; Perez hozza őket, perez ragadja el. A sors azért nem szokta teljesíteni, Azért nem hallgat rája ; Jól tudja: mikorra egy kegyét leejti, Az ember már régen mást esdekel, S hogy kérte amazt, el is felejti.