Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 4. Felhők (1908)

A „Felhők" eredeti kiadásának lenyomata

Felhők 99 XXIV. Gyertyám homályosan lobog . . . Magam vagyok . . . Sétálok föl s alá szobámban . . . Szájamban füstölő pipám van . . . Multam jelenési lengenek körülem . . . Sétálok, sétálok, s szemlélem A füst árnyékát a falon, És a barátságról gondolkodom. XXV. Mondják, hogy mindenikünk bir egy csillaggal, S az, a kié lehull az égről, meghal. És így fogy az ember, így fogy a csillag; Mindegyre omolnak . . . A csillag az égrül a földre, Az ember a földrül a sírgödörbe. Hah, majd ha miljom s miliőm év lemégyen, S a földön és az égen Csak egy ember s egy csillag bujdosik ! . . . S ha végre ez is leesik! . . . 5*