Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Színész-élet, katona-élet

Szinész-élet, katona-élet 51 testalkat, hajlammal tüdőbajokra és a szivedények tágulására." Dr. Römer ezredorvos, aki fölismerte a szenvedő közkatonában a magasabbra törekvő lelket, megkérdezte tőle, ha nem volna-e kedve kiszabadulni a katonaságtól ? Nekem mindegy, — felelte Petőfi, — de máshol sincs mit remélenem! Ennek daczára szolgálatra képtelennek nyilvánítják s 1841 február 28-án kiállítván részére a bizonylatot, mely szerint „treu und redlich gedient", elbocsátották s nem verte többé a bal czombját „kard, azaz, hogy panganét". Zágrábból Sopronig gyalogolt s onnét Pápára. Sopronban bocsátották el végleg a katonaságtól s „kiaszottan, elviselt katona-ruhában" fölkereste Pákh és Sass barátait, akik akkor együtt laktak s büszkén mutogatta nekik obsitját. No lám, — mondja Pákh, — mégis tettél valamit! Öcsém, ennél többet is tettem, mostam, söpörtem, sikáltam ott is, ahol nem szerettem; csak a főzéshez nem akartam érteni; ez alól a vén bakák fölmentettek, — diák-kóficznak nevezvén főztömet.*) így végződött Petőfi katonaélete. *) Ferenczi „Petőfi életrajza." 4*