Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Színész-élet, katona-élet

44 Petőfi-Könyvtár költeményben öntötte ki haragját, melyben a sugó hatalmát dicsőíti, akire minden színész hallgat. Ámde ő csak a deszkák fölött akar színész lenni, nem a deszkák alatt; a délelőtt folyamában azonban Szabó is, Almási is megértették vele, hogy csak ideig-óráig való súgásról van szó, mig a sugó meggyógyul. Erre aztán megbékélt s eltépte a költeményt Sokat nyomorgott, fázott, de közben mindig irt és olvasott Petőfi. Újesztendőkor összeveszett a társulat, egy része ott maradt és tovább játszott, ezekkel volt Petőfi is, akire ekkor nagyobb szükség lehetett. Fehérvárról aztán Szuperrel DunaPentelére mentek, onnét a Dunán át, apja régi csárdája mellett kocsiztak el, ami Petőfit nagyon jó kedvre hangolta. Közben föl is fordultak, amely alkalommal Petőfi, sárgagombu zöld kvekkerjében s rövid gallérköpönyegében a pocsolyába esett. Estére Szabadszállásra, másnap Kecskemétre értek, ahol élete kellemesebben folyt, mert Jókai és Kis Károly barátsága édesítette meg a szinész-nyomoruságot. A pálya művészi oldala nem mutat valami fényeseredményt. Petőfi szinlapragasztó, kellékszerző s ötöd-hatodrangu szereplő. A legkülömb szerepe a nótárius a „Szökött katoná"-ban. Magános óráiban menydörögve szavalta Coriolánt és Hamletet, a színpadon pedig statisztált s keserű haragjában megtette egyszer'azt, hogy kard helyett „Griseldis" czimü érzékeny játékban bunkósbotot kötött az