Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Első ifjuság

Első ifjúság 29 „Immár kész koszorúnk, melyért tiz hónapig izzadt Arczczal, gyenge eszünknek gyűjtve diszét, fonogattunk A zöld Pindus alatt, a nyájas Múzsasereg közt. Ennyit nagy tudományú atyánk, volt gyűjteni képes Elménk és iparunk . . . Noha édes a mázsái körben Töltni időt, noha Pallas kertjében gyönyörűebb lllatozású virágok kelnek, mint a vadonynak Puszta helyén, fárasztóbb mégis a pindusi ösvény. Vonzóbb drága szülénk s kedves rokonink köre, mintsem Hogy kis időre szivünk a?t kész nem volna kerülni.. " íme, a kis diák, mennyire ura már a pattogó hekszameternek. Egyszóval : daczára a komédiások-megzavarta kebelnyugalomnak, az apai verésnek, az ifjúi ábrándnak és az első szerelmi költeménynek, Petrovics Sándor mégis első eminens lett az aszódi gimnáziumban. Lám, a verset is, melyet búcsúzóra máskor Korén tanár szokott irni, ő reá bízták, s nem vallottak vele szégyent . . . Igaz, hogy szivesebben ment volna a szellős komédiás-ponyvasátor alá, vagy örömestebb sétált volna az ifjúi ideál kertjének a sövénye hosszában, de hát, nem csupa rózsákból van az élet összetéve . . . üreá, szegényre nézve, pedig ezután már kezdődtek a tövises napok . . .