Váradi Antal: Petőfi könyvtár 3. Regényes rajzok Petőfi életéből (1908)

Gyermekévek

Gyermek-évek 21 sőbbi költőjét sejteti a fiúban. Négy esztendős volt a Sándor gyerek, mikor egy Salkovics nevű ismerősük Petrovicsékhoz vitte a fiát mészárosinasnak. Salkovics ott maradt ebéden és Sándor volt a szomszédja. Ebéd alatt a Salkovics tele poharát olyan ügyesen csúsztatta a magáé mellé s öntötte át a bort a saját poharába, hogy Salkovics alig vette észre. Végre mégis rájött a dologra, látván a bornak indokolatlan fogyását, de amint kaczagva elmondja az esetet, az öreg Petrovics csaknem megverte a Sándor gyereket, aki alaposan becsípett a szomszéd borospoharából. Ezen aztán nagyot nevettek s a kaczagásba fuladt az apai harag. Mari asszony pedig ariól panaszkodott Orlaynak, hogy Sándor fia olyan furcsa izlésü. Nem tesz czukrot a kávéjába, hanem keserűen iszsza. Azt jövendölte róla, hogy az élete éppen olyan keserű lesz, mint a kávéja. Hat esztendős korában pedig Varga Benedekéknél levén névestén, a nagy társaságban Sándor elaludt. A katolikus papok korábban távoztak s a Sándor gyerek arra ébredt föl, hogy nagy zajjal kisérik ki és búcsúztatják a papokat. Amint a szülők visszajöttek, a kis Sándor azt mondja: .Elmentek a papok? Ezek a papok! mindenkinek asszonyt adnak, magoknak egyet sem hagynak! Varga Benedek a házi gazda az erre támadt általános derültségben azt mondta Petrovicsnak: „Barátom! ezt a fiút taníttasd, ebből tudós embei lesz!''