Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 93 Haray hideg vérrel kérdé erre: - Uram, kérem,, kihez van szerencsém ? Ha jól emlékszem és nem csalódom, egy irott szinlapon olvastam becses nevét! Petőfi elmosolyodott és élczelődött maga fölött. (Teleki följegyzése.) A veszedelmes ügyesség. Petőfi meglepően tudta mások irását utánozni. Csak rá tekintett valamely kéziratra s gondolkozás nélkül rögtön tudta utánozni. Látjátok, milyen jó váltóhamisitó veszett el bennem, — mondá azoknak, akik bámulták, — milyen sokat érne más tisztességes embernél ez a tudomány, ami nálam kárba veszett. Olyankor azután ehnondá, hogy de mégis egyszer megtörtént, hogy ez ügyessége hasznot hajtott neki. Egy egész forint hasznot. Abban az időben történt, amikor a forint nagy pénz volt rá nézve, hogy egy úri emberrel fogadott egy forintba, hogy az a saját aláírását nem fogja tudni megkülönböztetni a költő által utánzottól. Tanuk jelenlétében a fogadást tevő leirta egy papírszeletre a nevét, Petőfi is leirta három más egyenlő papírszeletre, aztán összekeverték a négy papírszeletet s az illető nem tudta kiválasztani közülök a saját aláírását.