Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 85 asztalnál egy fiatal ember ült, akit Vachot tréfásan úgy mutatott be neki, hogy ez az a költő, Petőfi Sándor, aki bármiről azonnal verset tud irni. Ugy látszik, oly hangon mondta ezt Vahot, hogy Petőfi nem érzé magát sértve. Sőt midőn biztatá vendégét, hogy adjon fel azonnal témát, ez az ablakon kinézve egy favágóra mutatott. Petőfi azonnal papirt vett elő s verset rögtönzött, melyet legott föl is olvasott Vahot és vendége előtt. A legszámosabb osztály. Egy társaságban egyszer a különféle fajtájú költőkről volt szó, az eposi, drámai, didaktikai, lyrai stb. költőkről. Petőfi szótlanul hallgatta egy ideig a vitát, egyszer aztán közbeszólt : — Kifelejtettétek a legszámosabb osztályt a sorból: az éhező költőket! Más alkalommal pedig igy szólt: — A valódi poéta csalogány, a fűzfa poéta veréb; az első énekel, mert érez, a másik csiripel, mert éhezik. A fordítás. Petőfi Lisznyaival és Vahot Imrével jó siller bor mellett együtt mulatott a hires „Csiga" vendéglőben. Vahot hamar elkészült, s hogy könnyítsen terhén, kiment.