Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)
Adomák 75 — Matcs! — kiáltá Petőfi, lecsapva az asztalra a kártyát. Podgyászuk meg volt már mentve, utána vonulhattak maguk is. - No, jojczakát, Frau Rézi! Mindjárt jövünk, csak vacsorálni megyünk. — No, hisz onnan ugyan hamar megjöhettek, dörmögte a vén sárkány. — Egyiknek a zsebében se volt már reggel egy garas sem. Azok pedig nem jöttek többé vissza. Az Újépület szegletén ott várta őket Guszti a csizmákkal és azzal aztán: „ Ki merre lát! Nagy a világ"! * * * Egy év múlva két megnézni való alak találkozik a Bálvány-utczában. Az egyik egy magas szál dandy, fényes czilinderkalapban, fehér mellényben, fekete frakkban, fénymázas czipőben, szemén monoklival; a másik egy olyan attiladolmány tulajdonosa, amilyent se azelőtt, se azóta nem viselt halandó ember, igazi Bendegúz mintára butorszövetü atlaszból, amihez Ortelius Redivivus szolgált divatképül. Fején pedig olyan kalap, aminőt Tinódi Sebestyén akasztott a szegre utoljára. A két összetalálkozó örvendve, kaczagva dől egymás karjába. — Hát te hol jársz itt? — Bizonyosan egy dolgot keresünk, — mond Pálffy Albert. — A Frau Rézi házát.