Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 65 hogy elviszi az üdvözletet; de hát még sem igen vállalhatja magára, mert nem tudja, hogyan szólítsa meg? — Hát csak úgy beszéljen vele, mint velem, mintha régi jó ismerősével, barátjával akarna bizalmasan, de a tisztelet korlátai között társalogni. — Bizony, — mondá, — nem merném magamra vállalni azt a nagy tisztességet, hogy Petőfinek üdvözletet vihessek, mert felsülni nem szeretek. De legalább lesz alkalmam a nagy emberrel beszélni. Az uton majd csak kieszelem, hogy-mint beszéljek, viselkedjem. Másnap útra kelt Bangó uram s szerencsésen Petófi Könyvtár II. 5