Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 55 Petőfi leereszkedett az ablak párkányáról és szúró szemeivel végig nézte Váradyt. Ez igy tar­tott néhány perczig. Kínos jelenet volt. Várady zavarba jött, minden kedve elment a versektől, megbánta azt is, hogy olyan jószívű volt hozzá. Egyszerre Petőfi jobbját nyujtá feléje s igy szólt: — Köszönöm, ilyen embernek elfogadom aján­latát. Alkonyat felé Petőfi vette kis táskáját, melyben összes holmija volt s elindultak Várady szállá­sára, hol Petőfi csakhamar otthonosan érezte magát. Barátja ellátta minden tőle telhető kénye­lemmel. (Várady A. följegyzése.) A meghegedült ember. Egy szobában lakott Petőfi Várady Antallal. Ott irta költeményeit, fel s alá járkálva a szűk téren és egy tallérral hajigálózva a levegőben. Felettük valami korhely fráter lakott, aki rendesen éjfél után szokott hazamenni s akkor kezdett el járkálni nagy dobogva a Petőfiék feje fölött, mikor Petőfi aludni akart. Várady tudott hegedülni, Pe­tőfi tehát felkölté Váradyt: Tonele, hegedüld meg azt az embert! A meghegedült ember oda fenn káromkodott, hanem aztán inkább lefeküdt ő is, hogy békét hagyjanak neki. (Jókai Kortársaim.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom