Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

52 Petőfi-Könyvtár TréfaKedvelő fuvaros. Megválván Petőfi 1843 tavaszán a Szabó színtársulatától, egy Feliérváry nevü szinészszel Pestre indult gyalog. Útközben kecskeméti szekeresek érték őket utói, akik megkérdezték, hogy nem alkudnának-e meg velük, hogy gyorsabban Pestre érjenek ? — Nem ülünk fel, mert sietünk, — válaszolt Petőfi. A tréfás válasz annyira megtetszett a fuvarosoknak, hogy ingyen vitték őket Pestig. ÖngyilKossági szándéK. Újra fölébredt Petőfi lelkében a színészet iránt való ellenállhatatlan vonzalom s 1843 nyarán fölkereste egykori pályatársát, Szupert s arra kérte, ajánlaná őt sógorának, Fekete igazgatónak. Fekete hajlott a szóra s ki is osztotta Petőfinek Nagy Ignácz „Tisztujitás"-ából az egyik kortes szerepét. Midőn azonban Petőfi a kétkulacsos kortes szerepét betanulta, előállott egy előkelő ifjú s ajánlkozott, hogy eljátsza ezt a szerepet, mint műkedvelő. Fekete igen megörült s elvette Petőfitől a szerepet, mert az uracs fölléptétől nagyobb anyagi hasznot remélt. Ez annyira elkeserité Petőfit, hogy egészen magánkívül lett s a Dunába akart ugrani. Éppen ekkor lépett a szobába Gyulai Ferencz, később a Nemzeti Szinház tagja, akitől azt kérdezte Szuper, hogy honnan jön ?