Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 43 hogy kölcsönkérte egyik barátjának Calepinusát, melyre neki ugy sem igen volt szüksége, s betette zálogba Dudásnénál. Tartsa magánál, amig ő pénzhez jut, amikor is e könyv előmutatójának azonnal kifizeti a rá betáblázott adósságot. Dudásné látszólag bele nyugodott a dologba; de szivében mást forralt. Szerencsére volt Dudásnénak egy szép kis unokája, Juliska, aki a költő iránt nagyobb rokonszenvvel viseltetett, mint nagyanyja. Ez megsúgta Petőfinek, hogy öreganyja őt azzal bizta meg, hogy éjszaka, mikor már Petőfi alszik, keljen föl, lopózzék az ágya mellé, vegye el székéről a szép sárga gombos frakkot és tegye helyébe a vitorlavászon zubbonyt. Hadd utazzék abban s maradjon ott a frakk, az jobb kézizálog a könyvnél. E cselszövény fölfedezése sietteté a drámai kifejlődést. Petőfi azon az éjjen nem ment szállására aludni, hanem Jókaihoz tért be. Elmondta, hogy még ez éjjel útnak indul Pestre — gyalog. Egy tizes volt minden pénze. Egy pár darab fehérnemű és egy csomó vers a batyujának terhe. A Jókai háziasszonya még egy csomó pogácsát és egy sódart kötött mellé. Ilyen hadi készülettel indult Petőfi meghóditan; a világot. És meg is hódította. A Calepinus pedig ott maradt Dudásnénál, aki hogy elszalasztá a sárga gombos frakkot, nem várt tovább, ahogy illett volna, az ötforintos váltójával a lejáratra, hanem fölvitte a lyceum derék