Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 39 ruhát s többi rongyainak takaróját, éjjel pedig mint párnát és takarót, hálván unokatestvérének, orlai Petrics Somának ládáján, mely mellé ragasztóknak egy rozzant szalmazsák volt téve s a széken egy testes Sallustius, mely fejaljául szolgált neki. Társai, akik egy asztalnál ettek, szívesen megosztották volna vele a konviktusi ebédet; de semmiképen rá nem lehetett birni, hogy nappal hozzájuk menjen ebédre. Sokkal büszkébb volt, semhogy azt megtegye. Este is a négy asztaltárs ha átment érte, a szó szoros értelmében erőszakkal vitték át néha, hogy egy kis meleg levest egyék. Ilyen körülmények között igen sovány kilátása lehetett Csernának a három forintjához, amint hogy kitavaszodván az idő, fel is szedte a sátorfát Petrovics s Pápáról Ozoráig kutyagolt, ahol egy vándorszinész-truppot talált. Menten felcsapott színésznek s a trupphoz szegődött. Kurta válaszoK. Egyszer a nagy sár miatt csak egymás után lépegetve mehettek az iskola felé, a járó-kelők által taposott nyomokon. Ily körülmények között jön velük szembe K. Gábor nevü tanulótársuk, aki Orlay mellett elhaladt, de Petőfivel összeakadt, főleg mert szóba állott vele. — Honnan jön ? — A hátam mögül, — felelte Petőfi nyersen. — És hová megy?