Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

22 Petőfi-Könyvtár lentette, „hogy hanyagsága, rendetlensége, korhelysége s kicsapongásai miatt érdemetlenné tette magát arra, hogy róla többé mint fiáról gondoskodjék, hanem egészen sorsára bizza". Petőfi e levelet azonnal közölte Szeberényivel, miközben könnyezett. Szeberényi elolvasván a levelet, vigasztalni próbálta, különösen azzal, hogy a rosszakaratú rágalmak által elvakított apát világosítsa fel s ő bizonyára megengesztelődik. — Soha, — felelte Petőfi, — ismerem atyámat; de különben kegyelemért esedezni atyámnál sem fogok Azonnal készen volt a már régóta érlelt elhatározással, hogy nem tudja ugyan még merre, hová; de Selmeczen többé nem marad. Hiába volt minden marasztalás, rábeszélés. Végre baráija azt kérdezte, hol veszen az útra pénzt ? - Elmegyek a pápista paphoz, — válaszolá, - és azt mondom neki, hogy Váczra akarok a püspökhöz menni, mert áttérek a katolikus vallásra. Erre mindketten nevetni kezdtek és ettőlfogva helyzetének csak nevetséges oldalát látta. DiáK-csiny. Petőfi, miután a faképnél hagyta Selmeczet, Pestre gyalogolt s jól tudván, hogy atyja rendesen a kecskeméti házban levő „vörös ökörhöz" czimzett vendéglőben szokott megszállani és a korcsmáros is ismerte őt, bátran belép s kinyittatja atyja szobáját, kijelentvén, hogy megvárja itt atyját, aki pár nap múlva szintén feljön.