Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 159 Asztaitánczoltatás Közben. Petőfi öcscse, István, kit fegyverletétel után besoroztak, aztán pedig összeesküvés gyanújából minden legkisebb ok nélkül sánczfogságra Ítéltek, éppen akkor szabadult ki s jött vissza hazájába, mikor az asztaitánczoltatás javában dívott. Egressy Gábornál mutatták be neki e tüneményt. Az asztalka irt, és pedig azt irta, hogy: „a Petőfi szelleme van jelen". A többi közt István öcscse megkérdezte, hogy irjon-e ő verset? Erre az volt a felelet : Faragj, öcsém, de kerüld a fűzfát! — Sokáig lesz-e még felettünk úr a német?. — Hullani fog nemsokára, mint őszszel a légy, — volt rá a felelet. — Hol vesztél el ? — A segesvári csatában. — Mikor haltál meg? — Augusztus huszadikán. - Hogyan? Hiszen a csata julius végén volt? Három hétig a kukoricza közt bujkáltam. — Mivel és hogyan éltél ? — Nyers kukoriczát ettem és nem ittam semmit. — Hogyan haltál meg ? — Egy oláh ölt meg. — Könnyen meghaltál ? — Amint átszúrt, meghaltam. Ezután özvegye szólitá meg, hogy irja le a nevét