Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

Adomák 135 mára eleget ingyen. Ha megfizetem, akkor ad; de nem volt pénzem. Lefeküdtünk. Én álmatlanul virrasztottam, eszemben volt az a beteg asszony mindig. Láttam, hová zárja el a szász sajtjait. Fölkeltem, feltörtem a zárat s elloptam egy sajtot, az szent igaz, de nem magamnak. Egy asszonynak adtam át, aki reggel az én falumba készült. A szász reggel észrevette a hiányt s gyanúja rám esett. Az ellopott sajtot nem tudtam már visszavenni. Följelentett. Ennyiből áll az eset. Petőfit meghatotta az eset. Bár jól tudta, hogy a tábornokot nehezen lehet könyörületre birni, mert jól tudta, hogy az öreg úr kérlelhetetlen azokkal szemben, akik megsértették a fegyelmet s minden rablást, legyen az bár a legcsekélyebb, halálbüntetéssel sújtott. Mindazáltal föltette magában, hogy szólani fog. Visszatért tehát a tábornok lakására. Éppen akkor lépett ki onnét az ügyeletes tiszt. Lehet az öreg úrral beszélni? Nem lehet. Három nap óta nem aludt, most dölt le pihenni s meghagyta, hogy csak rendkívüli hirre költsék fel. Petőfi nem merte fölkelteni álmából a tábornokot. Külömben is gondolta magában, Bokor Andrást— igy hivták a szerencsétlent— csak korán reggel fogják kivégezni. Addig talán jön valami jó hír, ami az öreget jobb hangulatra tereli. Beállott az éj. Petőfi is nyugalomra tért. Másnap reggel megszakgatott dobpergés éb-