Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

132 Petőfi-Könyvtár — De mindenki azt állítja, hogy ön ezt a levelet magától közölte anélkül, hogy Bem tábornoktól parancsa lett volna rá. — Tehetek én arról, amit az utczán fecsegnek? — Debreczenben marad ön, mig e tárgyban a Bem tábornok válasza megérkezik. — Szívesen itt maradnék; de fontos dolgaim vannak Pesten, s holnap oda kell utaznom. Azt hiszem, elég, ha becsületszavamat adom. — Az nem elég! Hasonló modorban tovább beszélt Petőfivel Klapka egy óránál. E jelenet után nem volt Petőfinek sürgősebb dolga, mint lemondani rangjáról, mert nem akart tovább oly hadsereg tagja lenni, melynek minisztere nem ad hitelt egy tiszt becsületszavának. Klapka elfogadta a lemondást. (Petőfi levele Bemhez.) LelKiismeretes adós. 1849-ben a hadjárat alatt Marosvásárhelyt beállít egyszer Petőfi Teleki Sándorhoz s azt mondja: — Én neked adósod vagyok. — És aztán ? — Eljöttem, hogy kifizessem tartozásomat. — Tán ternót csináltál vagy aranybányát fedeztél fel, hogy annyi pénzed van? Nem szép kérkedni a gazdagsággal! — tréfálkozott Teleki. — Nem; az öreg úrtól (már t. i. Bemtől) gratifikácziót kaptam.