Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)

126 Petőfi-Könyvtár — Hallom, hallom; de nem örvendek nekiNem részeg emberek számára irtain. — Barátom, olyan időket élünk, amikor az ifjúság könnyen lelkesedik, — vélte a kisérő. — Hiszen szép dolog az a lelkesedés, — felelte Petőfi, — de nem négykézláb! A Költő helye. Petőfi neje föllábbadozását Debreczenben várta meg. Ott maradt január elsejéig. Ekkor Erdélybe indult zászlóaljához. Ha elesem, — mondá, — Vörösmarty megígérte, hogy fiamnak atyja lesz. Nőm pedig nem fog engem túlélni. Medgyesen Lisznyai Kálmánnal találkozott, aki a Mátyás-huszároknál szolgált. Kitörő örömmel borult Petőfi nyakába. Sirva csókolta összevissza. Utóbb hévvel fakadt ki: — Hát nincs már ember Magyarországon, hogy téged, a haza büszkeségét, is koczkára tettek ? Alig tudta őt Petőfi lecsendesíteni. — Hagyd el, Kálmán, itt van most az én helyem. Itt kell most babért aratni mindnyájunknak, s meglásd, az én pegazusom az ágyuk zenéje között csak uj tüzet nyerend!