Baróti Lajos: Petőfi könyvtár 2. Petőfi adomák (1908)
Adomák 123 látta már az ajtóban káromkodni kezdő költőt, rögtön felugrott és a nyomáshoz fogott. Ez azonban szörnyen lassan ment, mert segítség hiányában mindent magának kellett végeznie. Petőfi egy ideig csak elnézte ezt a lassú haladást; de végre megsokalván a dolgot, hirtelen levetette kabátját, felgyűrte inge ujját, kezébe vette a hengert és „föladta a festéket". A „festék feladást" azonban egy negyed óra múlva megunta a költő, átengedte a hengert a nyomónak, maga pedig oda állott a préshez és hozzá látott a nyomáshoz. Két óra felé megérkezett Szilády, aki midőn meglátta a költőt a kézisajtón izzadva dolgozni, összecsapta kezeit és azt kérdezte, hogy hol tanulta ezt a „fekete művészetet ?" - Hát a nyomdákban, — felelte Petőfi. Az alkalmi költemény, melyet időközben még egyszer kiszedtek s két gépen nyomták egyszerre > több ezer példányban mégis csak elkészült a rendes időre, ami teljes lehetetlen lett volna, — jegyezte meg Petőfi tréfásan a búcsúzáskor, — ha nem segitek annak a német „drucker"-nek a nyomásnál majdnem másfél óráig! Debreczen és a r KöltőK. Zilahy Károly anyja egy izben találkozott Petőfivel egy fűszeres boltban. Megszólította s minthogy fia születésére irt örömdala éppen akkor jelent meg az „Alföldi Hirlap"-ban, tudakolta:
