Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Mednyánszky Berta

Mednvánszky Berta 71 getés közben Berta néhány szál virágot szedett és nemzeti szinű pántlikával bokrétát kötve, átadta Petőfinek, akit rendkívül meghatott a kedves figyelem. Erre vonatkozik ez a költemény : A bokrétát, melyet nekem adtál, Háromszínű szalaggal kötted át. Szereted te a hazának színeit, Lányka, mert szereted a hazát. Adok én is három szint cserébe : A zöld színnek vedd reményimet, A fehérnek halovány orczámat, A pirosnak vérző szivemet! Petőfi egy későbbi találkozása alkalmával közölte Bertával, hogy nemcsak költeményt irt a kis bokrétáról, hanem azt könyvébe préselve, hiven őrzi. Berta kétkedve jegyezte meg erre: Ki tudja, hol fog elhervadni ez a virág is, valahol az útszélen? . . . Berta ezzel a virágok közös sorsára gondolt. A költő e megjegyzésre úgy adta meg a választ, hogy mikor a „Szerelem gyöngyeidnek díszpéldányát Bertának megküldte, a könyvnek azon lapjába, hol a bokrétáról szóló költemény van, mellékelte a préselt virágot is, annak bizonyságául, hogy csakugyan megőrizte és nem hagyta elhervadni az út porában . . . Nehéz szívvel vált meg Mednyánszky Berta a nagy idők e kedves emlékétől és reszkető kézzel adta át az ereklyéket azon óhajtással, hogy őrizze meg azokat a Petőfi-társaság!