Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A Sass-család

A Sass-család 41 A lakóház mellett csinos kert volt, ahol a család esténként összegyűlt, s azon a padon, mely most a Petőfi-társaság tulajdona, sok kedves órát töl­töttek együtt a költővel. Egy este, mikor már nyugalomra készültek, Erzsi jó éjszakát kivánt Petőfinek. Erzsike — szólt Petőfi — valamit súgok magának. Erzsi odahajolt, mire Petőfi megcsókolta bal arczát. E váratlan cselekedetre Erzsi meglepetéssel kérdezte: — De, Sándor, maga nem súgott semmit se? Olyan mélyről jött, Erzsikém, hogy mire fölért — elhalt! Az érzékeny és költői lelkületű fiatal leányt e pillanatban olyan magasztos érzelem szállta meg, hogy kisietett a kertbe és sirva fakadt a boldogságtól. Zsófi abban az időben menyasszony volt. Vőlegénye: Halasy Károly gyön ki ügyvéd, később törvényszéki biró, szintén jó barátja volt Petőfi­nek, aki még Borjádon megígérte, hogy ő lesz a vőfélyük. E terv azonban a költő életében közbejött események folytán meghiusult. Zsófinak 1842-ben atyja egy kis albumot aján­dékozott, melynek szétszedhető lapjait emléksorok­kal irták tele az ismerősök. Zsófi Petőfit is megkérte, hogy irjon neki néhány sornyi emlékverset. És Petőfi megírta a verset, mely összes költeményeiben „S. Zs. kisasszony emlékkönyvébe" czimen foglal helyet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom