Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A „legjobban szeretett" anya

A „legjobban szeretett" anya 97 A pap távozása után kérve-kérte környezetét : - Hívjátok el az én drága Sándor fiamat, még egyszer látni akarom . . . De utolsó kívánságát nem teljesíthették, mivelhogy épp aznap ostromolták Budát s a folytonos ágyúzás közt veszedelmes volt az utczán járni. Mikor a győzelmes sereg Buda várába bevonult, Petrovicsné már halott volt. A gyászhírt Petőfivel Revesz Zsófinak kellett tudatni. Anyja melléje adta udvarosukat, s meghagyta nekik, hogy menjenek le jó messze a Dunapaiton és szemben a Gellérthegygyel keljenek át csónakon a Dunán. Mikor a Gellérthegy aljára értek, az ott járókelő tisztek csodálkozva kérdezték a kis leányt, hogy mit keres ezen a vidéken? — Tessék megmondani, — szólt Zsófi a tisztekhez, — hogy Petőfi Sándor bácsi hol van ? — És miért keresi a Petőfi Sándor bácsit? Mert meghalt a mamája . . . Az egyik tiszt rögtön a kezénél fogta a leányt, s Petőfihez érve, igy szólt: — Sándor, rossz hirt hoz ez a kis leány! Petőfi elsápadt, magához ölelte Zsófit és biztatta, hogy mondja csak bátran : mi történt ? — Sándor bácsi ne tessék megijedni — a mama meghalt . . . Petőfi e szavak hallatára egész testében megremegett. Összekulcsolt kézzel járt-kelt ide-oda: Petőfi-Könyvtár I. 7