Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Mednyánszky Berta

66 Petőfi-Könyvtár A költőt boldog érzcs töltötte el, de azért lelkét meg-megkínozta az a gondolat, hogy vájjon szeretheti-e őt, a „szegény legényt", ez az előkelő, gazdag leány ? Remény és csüggedés váltakoztak a költő szivében, sőt a féltékenység is gyötörte, mikor rémképeket látva, azt hitte, hogy Berta mást szeret. Ez időben irt költeményei hiven tükrözik vissza érzéseinek e változó hullámzását. Végre menekülni akar a bizonytalanságból : Megvallom, hogy eddig én reszkettem Az időtől, mely most jönni fog; De kihamvadt bátorságom lángja Most, hogy éppen kell, megint lobog. Gyalázat a gyáva katonára, Ki a sikra búsfélénken áll — Vigalomra hát — vigan rohanjunk A csatába — élet vagy halál! . . . Hirtelen elhatározással levelet irt Mednyánszkynak, melyben megkéri leánya kezét. A büszke földesúr még aznap megadta a választ, hogy se színésznek, se poétának nem adja oda a leányát. Ezzel tartozik őseinek. Petőfi háborgó szivvel távozott Gödöllőről. Szerelmében csalódva irta a „Megpendítem" czimű költeményét, mely a legutolsó a Mednyánszky Bertára vonatkozó költemények között. Az év végén' Emich Gusztáv kiadásában külön kötetben jelent meg „Szerelem gyöngyei" czimen az a harminczkilencz dal, melyet a költő Bertához