Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A Sass-család

46 Petöfi-Könyvtár volt A leány félénk és szerény volt, miként Arany János mondja: „leányi szemérem leköti a nyelvét", s nem kérhetett hajfürtöt Erzsike a felejthetetlen költőtől. Megmarad-e vájjon a mai szivekben a méltánylás és barátság kiolthatatlan szent érzése? Lelkesednek-e majd 74 éves korban a múltért? A napokban, hogy ön nálunk volt, újra láttam lelki szemeimmel a múltnak legszebb örömeit. Láttam a költőt édes mosolyával, mikor a kedveért tánczot lejtettem és eldaloltam a régi dalt: „Csipkés a szőllő levele, Vártalak rózsám, az este . . ." Újra láttam édes anyámat, amint munkás kezeivel a fáradozó aratóknak a jó magyar turóstésztát készítette, hogy jóizüen megegyék, s amikor Petőfi levette a kis tányért a tálasról, hogy neki is a tálaló kanállal adjon. Újra láttam a kis méhes-szobát, ahol felujult kedvvel borozgatának, pipázgattak; ahol Károly bátyám gitár mellett dalolt a mély érzésű költőnek, hogy jókedvre derítse. És megtelt szivem-lelkem a múltnak magasztos érzelmével, mint mikor a költő csókját rám lehelte. Nem tudok mindezeknek fölidézéseért önnek eléggé hálálkodni, kedves Uramöcsém ! Bocsásson meg, hogy e bizalmas megszólítást használom, de ott vagyok a múltnál, az arany múltnál,