Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A Sass-család

A Sass-család 43 Visszaérkezvén a házhoz: Erzsinek és Zsófinak adott a virágokból egy-egy szálat, s ők megőrizték, mint drága emléket, ugyanabban a papirosban, amelybe akkor, csaknem hatvan évvel ezelőtt, begöngyölték. Mikor Petőfi Borjádra visszatért, leszállva a kocsiról, magához ölelte Sassnét, s azon való örömében, hogy a legközelebbi hajóindulásig ujabb két hetet tölthet ismét körükben, földhöz vágta a kalapját. A következő napok egyikén Kiss Lajos, a simontornyai járás szolgabirája köszöntött be Sassékhoz, s ott is maradt ebéden. Kiss öntelt és nemesi származására módfelett büszke volt, valóságos deszpota, aki kényurként bánt a néppel. Petőfi vagyok, mutatkozott be a költő, midőn a szobában találkoztak. Kiss végignézett az önérzetes fellépésű fiatalemberen s e szavakkal üdvözölte: — Servus, amice! Ebédközben a népről beszélgettek. Kiss szidta a népet, s folyton azt hangoztatta, hogy javítására és megfélemlítésére csak egy hasznos eszköz van és ez a — deres. Petőfi ellenben a nép mellett és a deres ellen érvelt. Ebéd után a költő szobájába tért, hol a fogason függött az a Mária Terézia-korabeli kard, melylyel Sass János, a Sass-család őse egykoron vitézül harczolt a háborúban és az a régi buzo-