Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A Sass-család

40 Petöfi-Könyvtár lévő fiatalemberek a fenyőszilánkot egyideig hiába rágva, végre titkon a tányér szélére csúsztatták abban a hiedelemben, hogy a forgács véletlenül keveredett a fánk közé. Petőfi sem kerülhette ki ezt a rászedést. A mikor Sassné és a leányok megmagyarázták neki a csinyt, ő maga kaczagott legjobban a sikerült tréfán. Ha szép idő volt, lejárt Petőfi a ház végén folydogáló Sióhoz, s ott megfürdött. Egy alkalommal meghűlt és néhány napon át a csúz bántotta. Ezalatt Erzsike ápolta őt meleg zacskóval. És ő váltig köszöngette a kedves leánynak figyelmes gondoskodását. Nagyrabecsülte, ha látta, hogy a leányok szorgos munkálkodásban vannak elfoglalva. Ilyenkor melléjük telepedett és azzal szórakoztatta őket, hogy elbeszélte viselt dolgait vagy pedig egyet-mást kérdezősködött tőlük. Egy délután Zsófi az ablaknál varrogatott, mig Petőfi Íróasztalánál ült és dolgozott. Egyszerre megszólal Petőfi és kérdi: — Ugy-e, Zsófika, így mondja a nép: „Gyolcs a gatyám, patyolat az ingem" ? Ugy-e jól mondtam ? . . . Nagyon szerette a sétát, s ha a vidék egy-egy szebb pontjára ért, ott megállt és perczekig merült el a táj szemlélésében. Főkép szívesen sétálgatott a Sass-fiuk kíséretében Gyertnecz Jánossal, egy katonaviselt tanítóval, akinek adomáin napokon át mulatott.