Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Gyermek-évek

26 Petöfi-Könyvtár a gyermekek rendesen körülülték az asztalt. Ilyenkor Rhúz Erzsébet, akinek nagyon szép hangja volt, dalolt nekik. Azon időben volt a legkedveltebb dal a „Cserebogár, sárga cserebogár", amiről később Petőfi is megemlékezett egyik költeményében. Valószínűen az ott hallott dal csengett a költő fülébe, mikor hosszú évek multán gyönyörű költeményét megirta. Majd meséket mondott Erzsi a gyermekeknek, amelyekben gyönyörűsége telt a kis Sándornak. Rhúz Erzsébet kétségkívül hatással lehetett a 6 — 8 éves gyermek fogékony lelkére. Akik ismerték, mondják, hogy igen olvasott, művelt, ábrándos leány volt. Egyébként soha sem ment férjhez, s mint öreg kisasszony halt meg Kecskeméten. Lauko Károly, Kecskemét evang. lelkésze még ismerte őt. Előtte is gyakran emlegette Petőfi Sándort. — Igen eleven, de nagyon jó természetű, szelíd gyermek volt az én Sándorkáin — szokta mondani. — Ugy viseltem gondját, mintha az enyém lett volna. Petrovics Sándor két évet töltött Rhúzéknál: 1828 és 1829-ben lakott náluk. Vakácziózni haza vagy rokonaihoz: a Dinga családhoz ment, hova szülei is ellátogattak. Az egyik Dinga-leány, akit Kovácsay (Kovátsay) István kecskeméti szürszabó vett feleségül, úgynevezett „garasos keresztanyja" volt Sándornak. Az 1829-ik iskolai év vakáczióján Kovácsayék meglátogatták Petrovicsékat. Ekkor tudta meg szó-