Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Petőfi dajkája

18 Petöfi-Könyvtár dott, dajkájával eleintén tótul beszélt vagy tót szavakat kevert a magyar közé, míg Petrovics mester meg nem parancsolta, hogy csak magyarul szabad a gyerekkel beszélni — Poczem Zsuzskó — szokta mondani a kis Sándor — menjünk a pinczébe! Az ebédhez és vacsorához ugyanis Zsuzsi hozta föl a pinczéből a bort. A gyereket oda is magával vitte és hanczurozott vele. A kis Sándor rendesen előre szaladt, s a pinczegádor falánál megvárta Zsuzsit, hogy ráijesszen. És gyermeki örömmel kaczagott, ha Zsuzsi ugy tett, mintha megijedt volna .. . A dajkát Petrovicsék úgy megszerették, hogy mikor Kiskőrösről elköltöztek: őt is magukkal vitték előbb Félegyházára, majd Szabadszállásra. És ő szívesen ment, mert szeretettel bántak vele nemcsak mint dajkával, hanem később mint „mindenes szolgálóval" is. Mikor iskoláztatásra került a sor és Sándor eltávozott a szülői háztól, minden levelében, amelyet haza irt: megemlékezett Zsuzsiról is. Kurucz Zsuzsanna a nagy árviz évéig (1838) szolgált Petrovicséknál. Akkor Kecskeméti Mihály kiskőrösi földmives feleségül kérte, s mivelhogy abban az időben Petrovicsékat is sok anyagi csapás érte, elhatározta, hogy Szent Mihálykor kilép a szolgálatból és férjhez megy. Kurucz Zsuzsanna azon a nyáron látta utoljára Sándort, aki egy napon váratlanul hazajött. Sándor már ekkor legénykorban lehetett.