Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Apróságok

170 Petőfi-Könyvtár s kegyeletes érzéssel lapozgatott bennök, ha a kis eklézsia gondozására szentelt ideje megengedte. Abból a szomorú és mégis feledhetetlen időből maradt meg ez a két könyv, mikor a nemzet bilincsekbe volt verve, s a honszerelem parazsát a honfiúi bú könnye áztatá. Ebben a förgeteges időben ott dobogott a nemzet szivének egyik fele a nagykőrösi gimnázium szürke falai közt, ott, hol a nemzet virágát, mint féltett kincset, olyan kiváló tanárok ápolgatták, mint Arany János, kinek előadásait áhítattal hallgatták tanítványai. Szilágyi Sándor, Arany tanártársa az ötvenes években titkon rejtegette Petőfi Sándornak, Emich Gusztáv kiadásában megjelent és az abszolút hatalom által elkobzott két kötet „újabb költeményeit", melyekből abban az időben hazánkban alig egy-két példányt tudtak itt-ott megőrizni. Szilágyi á két kötetet e szavakkal mutatta meg Aranynak: — János, nagy kincset adok át neked. Petőfinek ezt a két kötet újabb költeményeit. Ennek ellenében tőled azt kivánom, hogy költeményeidet, melyeket világgá akarsz bocsátani, nyomtatás előtt én olvassam először. A barátságos megegyezés megtörtént. Ezt megtudták a tanulók is, s ama fiúi bizodalom, mely abban az időben az ifjúságot tanáraihoz fűzte, bátorságot adott arra, hogy Lauko Károly és tanulótársa: Csurgay László elmenjenek Aranyhoz, megkérve, adná oda nekik záros határidőre a nagybecsű két kötetet, hogy azt betűről-