Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

Apróságok

Apróságok 165 most tér át erre az oldalra; az Hutyrai Ferencz gazdasági gyakornok Vámospércsen. Ha bejön a városba, engem szerencséltet mindig éjszakára, ami ugyan nem volna baj, mert szívesen látom, de oly rémségesen horkol, hogy attól emberfia egy pillanatra el nem alhatik. Kopogtattak. A kellemetlen vendég lépett be, s minden bevezetés nélkül jelentette: - Ma nálad alszom, öreg. Ugy-e nem haragszol ? - Ugyan kérlek — mentegetődzött Pákh, de arczárói leritt a boszankodás. Petőfi egy darabig szótlanul ült Pákh és Hutyrai között. Látszott rajta, hogy valamin gondolkodik. Egyszerre félrehívta barátját, s röviden súgott neki valamit, aztán néhány perezre távozott. - Érdekes ember, jegyezte meg Petőfiről. Lángész — lelkesedett Pákh — s mint minden zseni, végtelenül különös. — Az látszik is rajta — vetette közbe Hutyrai. — Lobbanékony, ingerlékenysége pedig nem ismer határt. Emlékszem pápai diákkoromban nálam hált egyszer és lakótársam ugyancsak megjárta vele. A fiúnak ugyanis meg volt az a rossz szokása, hogy alvás közben egy kicsit hortyogott. Petőfit nagyon izgatta a dolog, s egypárszor felrázta álmából a fiút, mikor pedig ez újra horkolni kezdett, fékezhetetlen haragjában rávetette magát