Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)
Petőfi ládája
126 Petőfi-Könyvtár Ládámat tolvajtól nem félteni én, Mert üres, mint sok tudós feje. Szivemben hordom kincseim . . . szivem Sok szép emlék kincsével van tele. E láda eredetileg a költő atyjáé volt,amiről a belső oldalán olvasható következő fölirás tanúskodik: STEFANUS PETROVITS DOMONY1 Szék: álló legény. Die 7 Sptmbr. Anno 1815. A költő anyai ágon ma is élő rokonainak elbeszélése szerint ezt a ládát Hrúz Ádám czinkotai asztalos és bognár készítette és ajándékozta a költő atyjának. Mióta a költő a szülői háztól búcsút vett, ez a láda mindig hűséges kísérője volt katonáskodása és vándorlása idején. Gyakran megesett, hogy ládáját egy-egy ismerősénél hagyta, s mig ő vászontarisznyával a hátán és bottal a kezében gyalogszerrel indult a világnak: ládáját csak később hozta utána egy alkalmi fuvaros. Mikor a költő Debreczenből Pestre jött, ládáját hetek multán egy molnár hozta el, aki lisztet szállított a pesti vásárra. A költő házassága után egyidőre megszűnt a vándorlás és miként ő irja: „a vándormadárból házimadár lett, aki ezentúl mindig otthon található, nem úgy mjnd eddig ... ami nem oly regényes, de boldogabb élet." És ekkor a láda ismét visszakerült az öreg Petrovicsékhoz Váczra, ahol