Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)

A költő öcscse

A költő öcscse 113 Alig foglalja el állását, sürün küldözgeti a leveleket Antónia legidősebb bátyjának, akit feleségével együtt beavat szivének titkába és számit pártfogásukra, hogy útját a szülőknél egyengetni fogják. István mint gazdatiszt buzgón és kitűnő eredménynyel működött. Példás becsületességével megnyerte a Geiszt-család és a környék urainak szeretetét. Szabad óráiban verselt és több költeménye megjelent a „Vasárnapi Ujság"-ban. A dánosi szép napokat és Antóniát azonban sem az idő, sem a távolság nem tudta vele elfeledtetni. És noha Antóniától nem kap választ leveleire, ő mégis gyakran keresi föl a leányt soraival, s mindenképen hatni igyekszik reá, hogy ha kell, még szüleinek akarata ellenére is nejévé legyen. E levelek közt van kettő, melyeknek az ad értéket, hogy István mindkettőben hivatkozik bátyja és Szendrey Júlia viszonyára, s az utóbbinak hozzá intézett vigasztaló szavait szóról szóra közli. Egyik levélben István a többi közt ezeket irja Antóniának: Pesten létemkor elbeszéltem ángyomnak sorsunkat, ki igen forró részvéttel hallgatta végig szerelmemet, szerelmem okozta fájdalmaimat, szülőid ellenséges indulatját s midőn mondám, hogy aligha esküdhetünk szüleid engedelmével és ha megyünk, alig kisérend bennünket szüleink áldása; szórólszóra ezeket mondta szegény ángyom : — Én is szülői áldás kísérete nélkül mentem azzal, kit szerettem és mégis boldog voltam Petőfi Könyvtár I. 8