Kéry Gyula: Petőfi könyvtár 1. Friss nyomon (1908)
A „legjobban szeretett" anya
A „legjobban szeretett" anya 99 Petőfi egy ideig elfojtani igyekezett szive nagy keservét, de mikor a halottas szobába lépett, hangos zokogással borult anyja hült tetemére: — Anyám, édes jó anyám, csak még egyszer tekints reám ! Itt hagytál, nincs többé senkim . . . És e véghetetlen gyász nehéz perczeiben letérdelt a koporsó mellé és imádkozott . . . Majd fölegyenesedett, ollót kért, s levágott anyja hajából és ruhájából egy kis darabot emlékül. Mikor később magához tért és Reveszéktől elbúcsúzott, arra kérte őket, hogy az ő költségén temessék el anyját tisztességgel, de ne parádéval, a sirkőre pedig ne Írassák fel se atyjának, se anyjának a nevét, mert a német kikerestetné és még haló-porukat is kihányatná a földből . . . Petőfi szüleinek sirja a kerepesi temetőben.
