Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

szeminárium. A leányok boába és áthatolhatatlan komolyságba burkolózva ülnek a változatlanul kemény székeken, és homlokukra van írva a Mené Tekel: „Lanson/

2 Hermann Paul../

3 Nagy Pintér..." Olyannyira, hogy még én is olvasok, ha közöttük vagyok és nem lírizálok immár és nem szemlélem a lényegeket. Többet nincs mit írnom igazán - remélem és tudom, hogy jól érzi kint magát, és gyarapodik bölcsességben és szeretetben; látja, én ugyanaz vagyok, csak a bleu mystique

34 lett talán egy pici árnyalattal sötétebb és érthetetlenebb, és remélem, hogy mikor Maga hazajön, azt fogjuk mondani, itthon maradottak: olyan, mintha el se lett volna egy évig! - Ne haragudjon mindezért, amit összeírtam, és hogy ilyen csúnya írás és semmitmondó levél; csak azért írtam, hogy esetleg emlékezzék meg rólam egy-két sorral, hisz úgy látszik, szeret levelet írni, és nekem nagyon jól esnék. Isten vele, Dóra, legyen szép város Magának Paris, gazdag és gyöngéd; találja meg amit keres, és ne feledkezzék el mirólunk sem. Igaz híve: Szerb Antal 11. SCHULTZ DÓRÁNAK Budapest, 1924. jan. 4. Kedves Dóri, nagyon szépen köszönöm, hogy olyan hamar és olyan kedvesen válaszolt levelemre, és a verset kiváltképpen köszönöm. Az én viszontválaszom bizony lassacskán indul, közben elmulasztottam szép karácsony kívánni és boldog újévet, de olyan nehéz időt szakítani ebből a sokoldalú semmittevésből, amit produkálok. Örülök, hogy jól érzi magát a gót templomok és Lionardót rejtő múzeumok távoli városában, és örülök, hogy Maga is kívánkozik olykor. Bizony nincs itt maradandó lakásunk, és akárhol vagyunk, mindég elkívánkozunk valahová máshová, ahol voltunk egyszer, vagy ahol leszünk egyszer, és csak legeksztátikusabb perceinkben érezzük, hová is vágyódánk. A legutóbbi napokban agyongyötör engem a vándorlási kedv, nagy terveket szőttem, hogy juthatnék ki Londonba vagy Skandináviába vagy akárhová, ami egészen más és egészen új - de tudom, úgyse fogom tudni egészen akarni, és éppen ezért sosem is fogok eljutni innét; de azt is tudom, hogy ha eljutnék, az sem sokat használna, hisz magamban van minden, ami régi és minden, ami új. Bizony mintha unatkoznék, néha úgy érzem magamat; most nem merném azt monda-