Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

mutatkozott meg soraiban. Kedves Barátom, remélem, hogy szomorúsága, amelynek gyakran voltam tanúja Párizsban, csak az igazi fiatalság, a görög epheboszokhoz (mert maga az!) méltó életforma megnyilatkozása - bár az is lehet, hogy alkati melankóliában szenved, s az nem fog elmúlni a fiatalsággal. Budapesti barátomat, akiről gyakran beszéltem magának, és aki nagyon hasonlít magához, úgy hiszem, hasonló melankólia nyomasztja, és nem gyógyul ki belőle. De bárhogyan van is, magának itt vannak a könyvek, és itt van káprázatos intelligenciája, amely egy szép nap minden bizonnyal önbizalommal fogja megajándékozni - mert bizonyára eljön a nap, amikor meg lesz győződve arról, hogy értelmesebb lévén a többieknél, joga van tisztán ironikus és felsőbbrendű magatartásra a külvilággal szemben - és akkor meg fog könnyebbülni. Bocsássa meg prédikálásomat, utálom sután kenetes mondataim lejtését, de el sem tudja képzelni, milyen szellemi impotenciát érzek, amikor franciául próbálom kifejezni magam - úgy érzem, hogy agyam (?Gehirn) minden szövete alapvetően nem latin módon van megszerkesztve. Ami Angliát illeti, kicsit belefáradtam. Képzelje el, amint az emberek az asztal körül ülnek, kanalazzák a levest, amelynek pontosan olyan az íze, mint a húsé és a süteményé, meghatározhatatlanul polgári íz, s ezek az emberek kizárólag a színházról és a királyi család tagjairól csevegnek: én ezt az Angliát látom. Az itteni embereket, úgy tűnik, ma is a Viktória-kor régi, érthetetlen babonái hatják át: vagyis azt hiszik, az élet megérdemli, hogy megéljék. Amikor a nyakukba szakad az indiai válság, lapjaik tele vannak annak a vacsorának a részleteivel, amit a walesi herceg a régi frontharcosok tiszteletére adott. És itt van a British Museum Library, amely csaknem olyan kellemes hely, mint a Bibliothèque Nationale, azzal az alapvető különbséggel, hogy nem maga ül velem szemben. A sajátságos építkezés következtében senki sem ül velem szemben. No meg itt van a XVI. század, a szonettköltők, a mesterkélt udvari költészet, amely platonikusnak merte nevezni magát. Kedves Pippidi, ha megszületik magában az a dicséretes szándék, hogy válaszolni akar, válaszoljon gyorsan, mivelhogy „bis dat qui cito dat", és mert lehet, hogy a jövő héten megjelenek a Bibliothèque Nationale-ban. Érzelmi okaim vannak rá, hogy visszatérjek Párizsba. Üdvözli Szerb 44 Tavistock Square London W. C. 1.