Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)
LAKNER KLÁRÁNAK 23 Budapest, 1923. szept. 18. Klára, itt van egy szép nagy darab papír, egyenes azért, hogy levelet írjak neked, aki most te vagy, mert már késő este van, és az Abendgarten rég nem volt ilyen eleven bennem - hogy elküldendő-e vagy a Mikes-levelek sorsára jut szegény, most még nem tudom, de az biztos, hogy késő éjszaka van, és mindmostanáig nem dolgoztam semmit egész nap, mert oly furcsán van énbennem berendezve, hogy hajói érzem magam, akkor nem tudok dolgozni; viszont ha rosszul megy a sorom, akkor egy lokomotív hozzám képest neuraszténiás asszony munkabírás tekintetében - most azonban minden jóra fordult, és újra be vagyok kapcsolva az áramkörbe, rád gondolok, járkálok az asztal körül, mint tavasszal, és életem megint „édes drágakőszerü lángban ég", 24 és ez a fő dolog. Tudom, hogy alapjában véve nem búsulsz, hogy még mindig szeretlek, és örülsz, hogy ez az érzés nélkül szürke és élni nem érdemes volna az életem; tudom, minden csak hiúság és hiúságok hiúsága, kiváltképp ami benned vagyok, Klára, - akármint próbálom szépítgetni magamban, nagyon hiú vagy, egészen rendes, asszonyi módon, és legföljebb hiúságod óriási nagy volta, monumentalitása választ el a szebbik nem többi képviselőjétől - látod, ma rámjött újra a fantáziám, és elképzeltem, hogy társaságban vagyunk, együtt én beadom a kabátomat a ruhatárba, tartom a ridikülödet, mialatt táncolsz, és jobb ügyhöz méltó buzgalommal udvarolok csúnyácska, de rendkívül intelligens barátnődnek, és egyéb nagyfontosságú funkciókat teljesítek személyed körül - te pedig ezalatt királynői előkelőséggel elvárod a jelen lévő férfikoszorú hódolatát -, nem kacérkodsz, ó nem, távol áll tőled, csak a veled született lustasággal és közömbösséggel, melyet elegánsan talán passzivitásnak lehetne nevezni, elvárod és megköveteled a hódolatot, és alapjában véve a legbanálisabb bókot is tudomásul veszed és elteszed az arzenálodba, és N. N. jövendőbeli cégjegyző ama ténymegállapítása, hogy „Klárika, maga úgy kimagaslik a többi lány közül, mint egy Eifel torony", ugyanabba a szekrénybe kerül, talán egy polccal lejebb, mint az én legbarokkabb bókjaim, melyeket csavart oszloppá csavarodott szerelmes szellememből kicsavartam. És másnap megdöbbenve, de bizonyságtétellel mégis konstatálod, hogy csecsemőkollekciód még egy pár hímjellegü egyeddel meggyarapodott, akikkel én is összetegeződöm, meglényegszemlélem őket, és tudomásul veszem, hogy, legalábbis a hozzád való relációban, egy kalap alá tartozom velük. Klára, nem tagadom, az egy kalap alatt tartózkodás bántja egy kicsit újra megnövekedett önérzetemet, én legjobb szeretek überhaupt 25 kalap nélkül
