Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

Nagyon hálás volnék, ha Professzor Uram legépeltetné a számomra a Naphimnusz és a Passero Solitario olasz szövegét, mert mostani „erös elfoglaltságom" mellett nem igen jutok hozzá, hogy könyvtárakban utána járjak, és Professzor Uramnak bizonyára kéznél van. Egyébként a fiúk bizonyára arról is informálták Professzor Uramat, hogy nincsen túlságosan rossz dolgom, kertészkedem, erősödöm, lebarnultam, és a szabadságom elvesztésén kívül inkább csak azt fájlalom, hogy olvasni nincs időm. De hát a szabadság elvesztése magában is... Azt mondják, hogy most már nem tart soká az egész, és remélem, hogy nemsokára ismét szabadlábon és abban a helyzetben leszek, hogy Professzor Uramat viszontláthassam. Addig is régi ragaszkodással üdvözlöm és minden jókat kívánok, örök híve, Szerb Antal 133. KORÓDA MIKLÓSNAK

269 Bp., 1944. febr. 15. Igen tisztelt Uram, könyvének megküldését hálásan köszönöm. A hirdetések és ismertetések alapján már úgyis nagyon kíváncsi voltam rá, és most látom, hogy várakozásomban nem csalódtam. Tisztelő híve, Szerb Antal 134. KOMLÓS ALADÁRNAK

270 [Bp.], 1944. márc. 8. Kedves Aladár, a táska gazdája jelentkezett nálam telefonon. Csakugyan a kávéházból vitted el. A Rossetti verset lefordítottam, de akkor láttam, hogy oly bonyolult, hogy fordításban nem jön ki belőle semmi jó; hagyjuk. A Nemzeti Hagyományokat a 36. oldalon megjelölt résztől nézd meg. Kézcsók és ölel, Tóni