Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)
én anyagi helyzetemet egyszer már elpanaszoltam Professzor Uramnak, amikor Baumgarten-díjra még nem is gondoltam. Havonta 300 pengőt kapok kézhez, mint tanári fizetést, a többit különféle adósságaimra levonják. Ezenkívül még az Athenaeumtól kapok előleget most készülő müvemre, és cikkeimmel keresek valamit. A Rádióban, a Népművelési Bizottságnál nem szerepelhetek, fordításra nincs kilátásom. Jövedelmemből el kell tartanom teljes egészében apámat, anyámat, feleségem, állástalan öcsémet, és első feleségemnek tartásdíjat kell fizetnem. Igyekszem, legalább kifelé, fenntartani bizonyos polgári életnívót, mert nagyon nehezen viselném el, ha az emberek tudnák, hogy milyen rosszul megy nekem. Mindennek következtében adósságaim is vannak, ha nem is nagyon sok és nem is nagyon kellemetlen természetűek. Hozzájárul mindehhez az a kilátás, hogy tíz hétre be kell talán vonulnom katonai kiképzésre, erre az időre családom minden mellékkeresetemtől elesnék. Professzor Uram, nem szeretném Önt elszomorítani. Én ezek között a körülmények között is nagyon jól érzem magam, mikor más, nem anyagi természetű gondok nem nyugtalanítanak, nem is megy rosszul a sorom, és újabban bízom benne, hogy megy majd jobban is. Csak nagyon nehéz, küzdelmes. Elseje körül olyan komplikált pénzügyi műveleteket hajtok végre, hogy mármár azt hiszem, pályát tévesztettem, és a bankszakmára kellett volna mennem. És egyre nehezebb lesz: az Athenaeumtól lassankint felveszek minden előleget, és a hitelforrásaimat is lassankint kimerítem. Úgy hogy a legjobb lelkiismerettel állíthatom, hogy a Baumgarten-díj támogatását, legalábbis anyagilag, megérdemlem, bizonyára vannak nálam sokkal szegényebb írók is, de nincsen valamennyinek ennyi kötelezettsége. Úgy tudom, Babits Mihálynak sem ellenszenves a gondolat, s a tanácsban Rédey Tivadar 255 is támogatni fogja. Igyekezni fogok, hogy Professzor Uram legközelebbi pesti tartózkodása alkalmával előszóban is elmondhassam ezeket a dolgokat, s ami talán még szükséges. Addig is bocsánatot kérek a hosszú levélért, és maradok, Profeszszor Uram, örökre hálás tanítványa, Szerb Antal 121. KOMLÓS ALADÁRNAK Bp., 1941. ápr. 29. Kedves Aladár, örülök, hogy elküldted szép verseidet. 256 Elolvastam a kötetet, bátor és emberi hangja nagyon jól esett ezen az ijesztő húsvéton.
