Nagy Csaba szerk.: Szerb Antal válogatott levelei (Budapest, 2001)

Mi van nem árja barátainkkal, Marcellel és a többiekkel? Sokat gondolok rájuk mostanában. - És mi van hazád szép popolanáival és félpopolanáival, akiknek finom szépségét oly sokszor megcsodáltam Clujban? Vajon sűrűn kísértenek-e magányos otthonodban? - Hevesi András nem kevésbé örült, mint amilyen volt, de remekül ír, és az itteni irodalmi élet népszerű és groteszk alakja lett. Kedves Barátom, nem felejtelek el. xcape

234 Tóni 110. BENEDEK MARCELLNEK

235 Bp., 1938. márc. 29. Kedves Marcell bátyám, megtörten olvastam leveled. Más is figyelmeztetett már rá, hogy Maughamfordításom

236 nem kifogástalan, többek közt Sárközi Gyurka is, de hogy ilyen súlyosak a bajok, nem gondoltam. A legtöbb vétek, amelyet fejemre olvasol (így különösen a páros testrészek után a többesszám) olyan természetű, hogy magam is vastagon alá szoktam húzni a magyar dolgozatokban, és elpirulok, ha arra gondolok, hogy én is elkövettem. De külön köszönöm azt a tanácsot, amit a „volná"-s mondatok megrövidítésére vonatkozólag adsz: ezt nem tudtam. Mentségemre nem tudok mást mondani, mint hogy elsiettem a dolgot. A szokásos gépbe-diktálási módszer, úgy látszik, engem felületességre csábít, és ezentúl el fogom kerülni. Megnyugtatásodra közlöm, hogy ezidőszerint semmiféle fordítással nem foglalkozom, nincs is ilyesmi kilátásban. Még egyszer köszönöm intő szavaid és tanácsaid, és maradok szégyenkező híved, Szerb Antal 111. DlONIS PlPPIDINEK Bp., 1938. jún. 12. Kedves Barátom, nagyon köszönöm tudós könyvedet, a Tacitus és Tiberius-X. Ha jól tudom, hosszú évek óta foglalkozol a két érdemes antik úrral - egyébként ez a tény is bizonyítja, hogy a hűség veled született tulajdonság.