Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
kor pedig valamiben megakadt, azt mondta mosolyogva: Nem baj, lemegyek en a nyáron, fiaim, újból Kolozsvárra s a Székelyföldre, és elmeséltetcm magamnak, mert az csak úgy ér valamit, ahogyan ők mondják A kolozsváriak, meg a székelyek... — Hát ezért vágyott erősen édesapám ide, stnost, hogy jobban van, jönni is fogtálán már a napokban. Előadást is szándékozik tartani, csak az időpontját nem tudja még. Úgyis hosszabb ideig marad, s lesz rá ideje elhatározni és megtartani. Atyai tanácsok Egész halom levél kerül ezután az asztalra. Móricz Zsigmond egyik bő humorral megírott levelében atyai tanácsokkal látja el Erzsébet leányát. Mégpedig azt tanácsolja, hogy vigyázzon magára, ha ide meg ide vacsorára hívják, óvatosan egyék, mert a tavaly ott ette tele magát annyira az ízletesebbnél ízletesebb ételekből, hogy napokig ki se tudott mozdulni Központi Szállóbeli lakásából... Másik levelében arról tudatja kedves leányát a nagy író, mint gazda, hogy az a kotlóalj tojás, amelyiket még akkor ültettek, amikor ő Leányfaluból eljött, már kikelt, s egyik kis csirke szebb a másiknál. Máskülönben az egész leányfalusi porta olyan szép — írja —, mint egy „leányálom". Soha ilyen dúsnak nem ígérkezett a termés, mint éppen most... Még azt is írja, hogy dolgozik reggeltől estig, sokszor pedig estétől reggelig ahogy éppen jön... Közben nemcsak az apa, hanem a nagyapa is megszólal a levelekben. A kiváló író valósággal áradozva, meleg szeretettel ír virgonc kis unokáiról, akik Leányfalun töltik a nyarat... „Utolsó percben" készül el a Rózsa Sándor trilógia második része — Nehezen tud rendszert tartani apa a munkában — mondja Mőricz Erzsébet. — Itt van például legújabb regénye, a Rózsa Sándor trilógia máso[di]k része. A kiadó már meghirdette megjelenését, s még egyetlen sor se volt készen belőle. Apa pedig éppen Debrecenben volt ebben az időben. Néhány napra ment le, de ott „ragadt" hetekig. Oláh Gáborral találkozott össze, a költővel, akinek éppen jubileumát ülték a debreceniek, s még számos ismerősével, s így apa diskurzusai végtelenül elnyúlottak... De alig egy hónappal a könyvnap előtt csak hazaállított, leült az írógéphez, s jóformán fel sem állott mellőle, amíg a rcgáiyt be nan fejezte, így jelent meg „Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét" a könyvnapra... Most már tudjuk, hogy azért is lett olyan hirtelen beteg. O ugyan csak mindegyre azt hajtogatta, hogy nan beteg csak az „agya fáradt"... De most már kipihente agya fáradtságát, s frissebben, mint valaha, készül Kolozsvárra. — Alig várom, hogy itt legyen, mert őt biztosan jobban szeretik itt, mint engem — mondja Móricz Erzsébet kissé szomorúan, holott erre igazán nincs semmi oka, mert újabb érdeklődő lép be, s nyomban elő is jegyez édesapja regénysorozatára. Arra, amelyikben benne a „Tündérkert", a „Sárarany" meg a többi örökértékű Möricz-írás. Erre Erzsébet is megvigasztalódik, mert a „boltból" százaléka van, s — amint mosolyogva mondja —az ember azzal csinál ma boltot, amije van. Biró János VÖ. a 753., 757. sz. levéllel. — van apukának egy levele hozzám, amiben semmi sincsen, kis betegem címmel: L. a 745. sz. levelet. — Biró Jánosnak a feleségével: Biró János felesége színésznő volt, a kolozsvári Magyar Nemzeti Színház tagja. Vö. az 543. sz. levéllel és jegyzettel. — megfogom tudni, hogy a Nem élhetek muzsikaszó nélkül mainyit ment: Vö. a 742. sz. levéllel és jegyzettel. — Táray: Táray Ferenc. L. a 742. sz. jegyzetet. — ideteszek egy mintát: Vö. a 755. sz. levéllel. — Magx-etö: L. a 150. sz. jegyzetet. — az előfizetőket (...) apuka vigye be a Sárközinek vagy küldje be: L. a 755. sz. jegyzetet. 753. K: PIM M. 100/1231/96 — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással, a Kelet Népe cégjelzéses levélpapírján, Mőricz Zsigmond ceruzaírású aláhúzásával. Mityai dolog az, hogy Vámbérinek mindent elmond és belcavatja mindenbe: Vámbéri Gusztáv. Vö. a 748., 755. sz. levéllel és a 760. sz. jegyzettel. — a polgärmcstaitez: Dr. Keledy Tibor. Vö. a 752. sz. levéllel és jegyzettel.
