Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
nagykárolyi egyházmegyével karöltve, tehát az egész vármegyére kiterjedően Szatmárököritón az ottani úrbéres gazdaközösség által ajándékozott házastelken 1940 őszén népfőiskolát fognak létrehozni. (L. erről Gáborjáni Szabó Mihály: Szózat és tanulmány című írását. PIM M. 100/5942.) A Szatmári Népfőiskola végül 1941. jan. 2-án kezdte meg első tanévét, és márc. 14-én zárták be a tanfolyamot, amelyet Szatmárököritón az éppen üresen álló tanítói lakásban és a hozzá tartozó két tanteremben tartottak. Az első évben összesen 42 parasztfiatalt igyekeztek megtanítani a műveltség alapelemeire és a korszerű gazdálkodás alapjaira. A tanfolyamot Gáborjáni Szabó Szabolcs vezette, de az előadók közt voltak tanítók, tanárok, orvosok, jogászok, mérnökök stb. A tervek szerint állandó népfőiskolai helyiség épült volna, ez az elképzelés azonban pénzügyi és egyéb nehézségek miatt nem valósult meg. Oköritón azonban 1942-től már nem állt rendelkezésükre a tanítói lakás, így végül Kocsordon sikerült helyet találni a Szatmári Népfőiskola számára, ahol gróf Tisza Lajos kastélyának és földjének egy részét az iskola rendelkezésére bocsátotta. Ezt a népfőiskolát sárospataki mintára Reménységfalvának nevezték el. Ebben az évben tervezték egy leány-népfőiskola felállítását is Csengerben. 1942-ben Veres Péter tartott előadást Kocsordon, Móricz — bár többször hívták — nem tudta meglátogatni a Szatmári Népfőiskolát. 1942-ben gróf Tisza Lajos meghalt, és utóda nem támogatta az iskolát, ezért 1943-ban új helyet kellett keresni. Tyúkodon egy üresen álló, romos kastélyépületben indult újra a Szatmári Népfőiskola, és még a felszabadulás után is folytatta működését egészen az iskolák államosításáig. Vö. a 162., 303, 316., 617., 623. és 641. sz. levéllel és jegyzettel, valamint: Népfőiskola Szatmárban. KN 1942. jan. 15. 20.1.; Makay László: A Szatmári Népfőiskoláról. KN 1942. máj. 15. 16-17. 1.; Katona Béla: Móricz Zsigmond és a Szatmári Népfőiskola. SzabolcsSzatmári Szemle (Nyíregyháza) 1979. 2. sz. 36—42.1. —Én a magam részéről népfőiskola alapítására segédlelkész! fizetésemből felajánlok 200pengőt: A levélnek ehhez a részéhez Gáborjáni Szabó Szabolcs a következő kiegészítést fűzi másnap kelt levelében: Nagyságos Móricz Zsigmond író úrnak a Kelet Népe Főszerkesztőjének Budapest. Kedves Bátyám! Elfelejtettem megírni tegnapi levelemben, hogy semmiképpen ne közölje le bátyám a nevemet: tudniillik, hogy 200 pengőt ajánlottam meg népfőiskola alapítására. Csak annyit méltóztassék leközölni, hogy egy magát megnevezni nem akaró ember adja ezt az összeget. Csaholc, 1940. márc. 12. Mély tisztelettel: Gáborjáni Szabó Szabolcs segédlelkész (L. PIM M. 100/553/1.) 119. K: PIM M.100/707/23. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással, a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete elnökének cégjelzéses levélpapírján. Lyukasztott. Megkaptam tegnapi soraidat: Ezt a levelet nem ismerjük. — Remélem, már jobban vagy: Móricz Zsigmond téli megfázásáról, egy hónapig tartó betegségéről 1. a 102. sz. jegyzetet. Vö. a 78. és 116. sz. levéllel. — Babits Miska nagy olasz díjának nagyon örültem: Az olasz kormány az olasz kultúra külföldi terjesztéséért járó 50 000 líra jutalmat 1940-ben Babits Mihálynak ítélte oda. A díjat, melyet Dante-fordításáért kapott, 1940. márc. 30-án Babits személyesen vette át San Remoban. L. Kardos Pál: Babits Mihály. Bp, 1972. Gondolat K. 506-508.1. — remélőn, hogy most már a Magyar Tudományos Akadémia is beválasztja tagjai közé: A San Remo-i díj után a Magyar Tudományos Akadémia valóban tagjai sorába delegálta Babits Mihályt. Székfoglaló beszédére 1941. márc. 3-án került sor. Beszédét — a költő jelenlétében — betegsége miatt Rédey Tivadar olvasta fel. L. Kardos Pál: 1. m. 508-509. I.; Rába György: Babits Mihály.
