Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
Szeretve tisztelt Főszerkesztő Úr! A „Magyar írók Első Népfőiskola Községe" tekintetes Igazgatója! Mint okleveles közgazda — régi „Egyetemi Kör"-i harcosként — ezennel elvállalom az alakuló Népfőiskolán a könyvvitel és esetleg a gazdasági földrajz oktatását, ha a hallgatók közül valaki könyvelni akar megtanulni, vagy a gazdasági földrajz érdekli, és arra érdemesebb erő még nem jelentkezett volna. Őszinte tisztelettel Kós Árpád Budapest, 1940. III. 3. IX., Üllői út 89. b. (L. PIM M. 100/1111.) 2. Budapest, 1940. március 5. Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Örömmel olvastam a Kelet Népe legutolsó számában, hogy a magyar Népfőiskola ügye végre a megvalósulás stádiumába jutott. Régóta hangoztatott véleményem, hogy a magyar társadalom vezető rétegeinek a mai időkben annyira fontos újjáalakulása és megerősödése csakis akkor következhet be, ha a népi tehetségek felemelkedésének útjából a ma még fennálló számos akadályt eltávolítjuk. A Népfőiskola munkájából magam is ki szeretném venni a részemet, és Németh László felhívásának értelmében felajánlom hetente egy fél délutánomat a Népfőiskola számára. Azokat a közgazdasági ismereteket, amelyek akár az általános műveltséghez, akár a gazda szaktudásához szükségesek, szívesen vázolnám a Népfőiskola hallgatói előtt. Amennyiben a tantervben a társadalomtudományi ismeretek is helyet kapnának, azok közlésére is vállalkoznék, ha e tárgykörre más jelentkező nem akadna. Arra kérem mélyen tisztelt Főszerkesztő Urat, hogy levelem ne kerüljön nyilvánosságra, mert nem önpropagandára szántam. Főszerkesztő Úr rendelkezésére állva maradok mély tisztelettel Dr. Rézler Gyula a Miniszterelnökség (L. PIM M. 100/1809/1.) Gazdaság- tanulmányi Osztályának előadója 3. Méltóságos Uram... Egy kérésem volna. Olvastam az újságból a Magyar írók Első Népfőiskolai Községéről, hogy a legközelebbi hónapokban megkezdődik az első tanfolyam, melyre minden megyéből fel akarnak vinni egy-egy fiatalembert. Én szegény vagyok, egyszerű falusi fiú, és lehet, hogy azért nem tartják érdemesnek kérésemet. De céltalan az életem, mert tanulni vágyom, és nem lehet, nincs anyagi áldozat, illetve fedezet, küzdök, vergődők, és várom, hogy mi lesz. írni akarok, de nem tudok, valami van előttem, valami fal, illetve küszöb, melyet csak át kellene lépni, de zárva az ajtó, és nincs kulcs, ez kellene, de ki adhat kulcsot a kezembe, a „meghallgatás, a megértés, a pártfogás". Keveset tudok, de ha tudnék, nem vágynék tudásra. A szívem, a lelkem tanulni akar, ha egy kis verset akarok is csak írni, nagy küzdelembe kerül. Pedig szeretnék írni, folyton üldöz a múzsa, de valami mégis visszatartja bennem az ihletet, valami szigetet [!]. Szeretném, örülnék, ha volna lehetőség arra, hogy ezen a Népfőiskolán, az elsők között kelhetnék szárnyra én is, és tavaszi rügyben, új hajtást hajtva, együtt örülhetnék azokkal a falusi közösségekben élő fiatalemberekkel, kik az én osztálysorsomból kerültek oda, illetve kerülnek oda.
