Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
100/1798.); Szitás Károly (PIM M. 100/2106.); Szintay Kálmán (PIM M. 100/2105.). A levelek egy részére a Kelet Népe szerkesztősége válaszolt — felhasználva ezt az alkalmat is a lap számára esetleges újabb előfizetők megnyerésére (pl. Sebők Eleknek PIM M. 100/1903, Rér Sebestyénnek PIM M. 100/5763). Mivel azonban az érdeklődés igen nagy volt, a Kelet Népe ismertette hasábjain a téglagyártási szabadalmat: A téglagyártási magyar szabadalom rövid ismertetése, Kelet Népe 1940. márc. 1.23-24.1. Sándor Károly kéziratát a szabadalomról I. PIM M. 100/6060. Az új eljárást a Népszava is ismertette 1940. márc. 10-i számában a KisgazdaIkodók tanácsadója rovatban (14.1.). Móricz minden eszközt megragadva igyekezett propagálni az új téglaégetési módszert. Márciusban különösen időszerűvé vált ez a kérdés a Tisza mentén pusztító árvíz miatt. Házak tömege dőlt romba, rendkívül fontos volt egy gyors és olcsó megoldás újjáépítésükre. Körlevelet küldtek szét mintegy tizenkétezer példányban az ország építészeinek, kőműveseinek, a képviselőház tagjainak, a vármegyék főispánjainak. A körlevél szövegét a Kelet Népe is közölte (1940. máj. 1. 23.1.). A levelekre azonban Móricz nem kapott visszajelzést, s ez örök szívfájdalma maradt. Megpróbálta más módon is a szénporos tégla ügyét képviselni. Beszélt a legilletékesebbel, Varga József iparügyi miniszterrel, akinek a tetszését megnyerte a téglaégetési módszer. (Vö. a 174., 177. és 178. sz. levéllel.) S mindezek ellenére sem terjedt ez az új módszer, továbbra is csak Pécsett és Szatmárban égettek szénporos téglát. Ezeket az erőfeszítéseket, hiábavalónak tűnő próbálkozásokat és az ennek ellenére meglévő reményeit fogalmazta meg Móricz Tapogató (Móricz Zsigmond útjai a magyarság felé) című írásában (KN 1940. szept. 15. 15-16. !.). S a cikk nyomán végre egy őszinte, önzetlen, hálás, elismerő levél: Kedves író Úr! A Kelet Népe VI. évf. 18. számában „Tapogató" címmel az újfajta téglaégetés elterjesztése ügyében kifejtett fáradozásai eredményeképpen azt méltóztatott megállapítani, hogy a szétküldött 12.000 db ismertető levélre egyetlen választ sem kapott. Én a magam részéről nem kaptam ismertető levelet, de hallgattam rádióelőadását, amelyet a szatmári szociális segítőakció eredményeiről méltóztatott tartani, olvastam a Kelet Népében az újfajta téglaégetésről írt cikkét, és őszinte lélekkel mondhatom, hogy engem megfogott a segíteni akarásnak az a végtelen nagy akarata, amellyel az alföldi árvízház építéseknél az eddigi rossz módszereket jobb előírással akarja pótolni. Magyar lelkem őszinte hálájával mondok köszönetet író Urnák ezért a tevékenységéért. Teljesen együttérzek író Úrral, és szomorúnak tartom, hogy a kifejtett fáradozásaiért és ezekkel kapcsolatos költségeiért soha senkitől köszönetet, de egy sornyi választ sem kapott. Én nem akarok házat építeni, és nem vagyok érdekelt az alföldi térségeken sem, mégis emberi szempontból szükségesnek tartom szomorú megállapításának enyhítése érdekében, hogy kifejtett munkásságát őszintén megköszönjem, és a történtek ellenére is szegény, elesett magyar fajtánkért további küzdelemre, további segíteni akarásra buzdítsam. Ady is megállapította, hogy álmos a mi fajtánk, és nehezen mozdítható meg. Nagyon kellenek ide a tisztalelkű apostolok, a folyton résenálló nagylelkűek, akik a magánérdekkel szemben az igazi közérdeket szolgálják. Az evengéliumban az van írva, hogy az elvetett mag közül egyik a kősziklára, a másik az út porába, harmadik a tövisek közé esett, csak a negyedik szem került a te[r]mőföldbe, ahol kikelt, és tízszeres termést hozott. Nem lehet tudni, hogy a pillanatnyilag teljesen sikertelennek látszó magvetés mikor hozza meg tízszeres termését. Kérem író Urat, hogy igazi segíteni akarásáért fogadja őszinte köszönetemet és igaz nagyrabecsülésem nyilvánítását. Budapest. 1940. évi október hó 18. Tisztelő híve: Nagy Lajos szfőv. Vízművek mérnöke
