Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

szorongatott nemzet helyett kellett volna megmutatnia az öreg embernek, hogy mit fenyeget a világ a magyarban. (Németh László: I. m. 24.1.) Móricz halálba torkolló utolsó lapszerkesztéséről Németh László szinte anamnézist felvevő orvosként állít ki látleletet: „Óriási műhely volt ez a folyóirat: emésztette az erőt, de lábon is tartotta. Vannak betegségek, amelyeknek a pihenés is jó. De vannak gyógyíthatatlanok, amelyek ellen már csak munkával lehet küzdeni. Móricz is ilyet hordott magában. Ezért nem tudta ő abbahagyni a Kelet Népét. Magát nem tudta abbahagyni. Mit is csinált volna nélküle? [...] Némán törethette volna azoktól az évektől a szívét. így legalább munkában, hősként rohanhatott ki ebből a világból. Megmutatta a csillagok közt vágtázó Báthory-Adynak, hogy a maga módján az öreg Bethlen is utána tud iramodni. A Kelet Népe volt az Illés szekere alatta." (I. m. 62.1.) A Kelet Népe után A 642. számú jegyzetben részletesen dokumentáltuk, milyen tervek merültek fel a Kelet Népe átadására vagy eladására, Móricz életének utolsó évében. Azok közül, akikkel Móricz tárgyalt, a KALOT-ot képviselő Muharay Elemér — aki Szabó Pál szerkesztői és kiadótulajdonosi működése idején már közreműködött a lap előállításában — állt a legközelebb Móricz gyakorlatához. Jó példa erre az általa szerkesztett KALOT-folyóirat, az Ifjúságunk. Ezt a katolikus falusi fiatalok számára készült lapot 1933 és 1938 között Rozsnyón adta ki a SZKIE (Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesület). A Felvidék egy részének visszacsatolása után, 1938 novemberétől a KALOT vette át a lapot és a szerkesztőség is Budapestre költözött. A lapnak az 1942/1-2. számtól kezdődően Muharay Elemér lett a szerkesztője s ekkor beszédes alcímet kapott: A falukultúra és a hagyományművelés szolgálatában. Muharay Elemér tehetséges falusi fiatalok sokaságát indította útnak, így nála jelentkezeti első írásaival Simon István, Szeberényi Lehel és Faragó József, a jeles erdélyi etnográfus. Jancsó Miklós is levelezett Muharayval: ma is tanítványának vallja magát. Muharay Elemér meghonosította a néhány oldalas lapocskában Móricz Zsigmond szerkesztői asztalát; a Kelet Népe szerkesztőjének szellemében. Bizonyára ekképpen szerkesztette volna a Kelet Népét is, ha az a KALOT tulajdonába kerül. Szerkesztette volna — amíg erre a laptulajdonos módot ád. 1943 októberében azonban a KALOT megelégelte a sok néprajzi adatot, profán költeményt és a lapot elvette Muharay Elemértől. Utóda, Kákonyi István, a hagyomány gyűjtés helyett a vallásos szemléletre helyezte a hangsúlyt. Mindenesetre az Ifjúságunk, részben Móricz éleiében, részben az után még egy esztendeig a Kelet Népe szellemiségét sugározta s így a lap utódának is tekinthető. A Kelet Népe felélesztésére is történtek kísérletek. Elsőül néhány héttel Móricz halála után Bartók János, Móricz Erzsébet és Tamás Tihamér tervezték a lap újraindítását. Körlevelüket Juhász Géza hagyatékából idézzük: Kedves Barátunk! A közeli napokban a Kelet Népe új lapengedélye érdekélten kérvénnyel fordulunk a Miniszterelnökséghez. A kérvényt a Kelet Népe írói. munkatársai, barátai írják alá. Az új lap a Kelet Népe szerves továbbfolytatása lesz Móricz szellemében. Szeretnénk, ha Te is szerepelnél ;i kérvény aláírói között s ezáltal lennél segítségünkre célunk elérésében. Ennek technikai lebonyolítása oly módon történhetne, hogy hozzánk (Móricz Erzsébet, Tamás Tihamér. Bartók János) intézett leveledben nevednek a kérvényen való aláírására meghatalmazol bennünket. Válaszodat várjuk postafordultával. Baráti üdvözlettel Budapest, 1942. szept. 29. Tamás Tihamér Móricz Erzsike Bartók János (L. PIM V 3671/181/1.)