Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)
A levelek jegyzetei
példátlanul termékeny, mert ebben a lapban s ekörül megsokszorozhatta kísérleteit." (L. Németh László: Móricz Zsigmond. Bp. 1943. Turul K. 21. I.) A Kelet Népe Móricz előtti történetét, korszakait megírtuk az 1. sz. jegyzetben. Ugyanitt található a lap átvételének krónikája, Móricz följegyzései alapján. Nézzük, mint látta Móricz vállalkozását Németh László, a Kelet Népe Móricz-korszakának az első számtól az utolsóig főmunkatársa, a szerkesztő önzetlen híve. (Illyés Gyula találó megállapítása szerint Németh László „legleleplezőbben és a nagyrabecsülés legokosabb hódolatával" vall Móriczról. L. A költő felel. Beszélgetések Illyés Gyulával. Szerk.: Földes Anna. Bp. 1986. Szépirodalmi K. 722. I.) Németh először általánosságban ír Móricz feladatvállalásáról: „Móricz Zsigmond a Kelet Népét azért vette át, mert az Athenaeumnál bajok támadtak. A könyveit megtartották, de a cikkeire nem reflektáltak többet. Hát majd megáll ő a maga lábán. Kiszabadul az életére tett sróf alól. Erre lesz jó a lap, amely alá az egész fiatal írógárdát odaszólítja, a nemzet minden parázsló kérdését felkotortatja. Utazni, verbuválni fog, egy új irodalmi kort kavar föl a folyóiratával. A Kelet Népe egyszerre volt egzisztenciális remény, írói ingerés hazafiúi cselekedet." (I, m. 52. I.) Németh László Móricz harmadik falukutatásának is nevezi a Kelet Népe-éveket — az első a Kisfaludy Társaság számára végzett gyűjtés, a második a Nyugat propaganda útjai volt. (I. m. 57. I.) A Kelet Népe munkatársainak toborzásáról ugyancsak Németh tudósít a leghívebben: „A Pannóniába aznap mindenki begyúlt. Sosem láttam tarkább társaságot. Népi írók, fiatal intelektuellek, vidéki búsmagyarok, színirendezők, nagystílű könyvkiadőjelöltek. Akivel szerkesztőségben, kávéházban, utcán összeakadt, vagy akinek üzenni tudott, azt mind meghívatta, minden hiúságnak vetett egy kis koncot, mindenkinek kapott az ajánlatán. [...] Az ő lapindítása olyan volt, mint egy kuruc zászlóverés. A Szabó Lőrinc, Illyés, Féja, Erdei-féle főurak mellé előszivárogtak az irodalom erdei szegénylegényei, sőt a martalócok is. S ő ott ült köztük, tanácskozott és biztatta őket: írd meg, csináld meg! Úgyhogy néhány órára, napra minden elzsibbadt ambícióba visszatért ifjúsága." (I. m. 53-54. 1. Vö. a 60. lappal) Az önsegély politikája A Kelet Népe 1940. jan. l-jei számában Móricz Zsigmond közreadta híres, sok vitát és félremagyarázást kiváltó jelszavát: „Hagyd a politikát, építkezz!" Ez a vezércikk-cím — önmagában — valóban a passzív rezisztenciát sugallja, és így is politikai tett a háború kezdetétől előretörő szélsőjobboldali mozgalmakkal szemben, Móricz azonban meg is magyarázza, mit ért — mit szeretne érteni — építkezésen: „Tagosítás vagy útépítés, útépítés vagy a földmíves kultúrának népfőiskolák által való legsürgősebb kiterjesztése? Uj mezőgazdasági szervezkedés, beszerzési, művelési, eladási szervezetek létrehozása, vagy a falvak és a gazdasági berendezkedés újjáalakítása?" Ezután azon tűnődik, mint legyen az igásökrös magyar paraszt versenyképes a kanadai gépesített farmergazdasággal, hogyan fejlesszünk ki új magyar mezőgazdasági ipart. A teoretikus elmélkedésnek vége: „Hagyjátok most a politikát, magasabb politikára van szükség: az önsegély politikájára." Ebben — szerinte — minden magyar párt egyet kell értsen. (I. h. 2. 1.) Móricz Zsigmond 1940-től kezdődően, 1942-ben pedig ismét kihangsúlyozottan, a Kelet Népét az önsegély politikája propagálására állította át. „A [szénporos] tégla és a növénytakaró hasura! — emlékezik Móricz Virág — de sokat hallottam róluk! Ez volt az a kél fakanál, mely közrefogta az aranytálat: a népfőiskolát." (L. Tíz év II. 287.1.) Ugyanerről idézzük fel Illyés Gyula vallomásos emlékezését: „Mindnyájan meghatva néztük, hogy öregkorára milyen hétköznapi dolgokkal akarta megmenteni a népet. Előadásokat járt tartani arról, hogyan lehet házilag téglát égetni. Magyarország legnagyobb írójának nem volt más dolga, mint hogy összecsomagolja a kopott irattáskáját, és menjen városról városra, faluról falura, s magyarázza a parasztoknak: ne várjátok meg, míg a téglagyár olyan áron ad munkát, hogy építkezhessetek; föl van fedezve, miként lehet házilag téglát csinálni. Megmutatta, hogyan lehet betakarni a primőrt, hogy a parasztok úgy tudjanak termelni, mintha üvegházink volnának." (A költő felei. I. h. 724.1.) Illyés konklúziója: „Amikor tehát azt mondta: Ne politizálj, hanem építkezz!, azt akarta mondani: ne dőlj be a demagóg frázisoknak, biztosítsd saját magadnak a boldogulást, semmit se várj a hangzatos jelszavaktól. Hiszen tudta, hogy épp ezekkel vezetik félre a legalsóbb rétegeket." (Uo.) E, Pálfy G. István-