Tasi József szerk.: Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Levelek II. (Budapest, 1999)

A levelek jegyzetei

nat a tizenkét fólió oldalas prédikációból. Magvető (1942) 115—119.1. —A Népköltési rovat is szépen alakul: Az 1942-es Magvető utolsó, VII. Népköltés című fejezete regős énekeket, ráolvasásokat, közmondásokat, népdalokat, táncszókat és meséket tartalmaz (301-315.1.). — Nagy fájdalmam, hogy Reviczkyt még mindig nan bírja el a caizúra: Reviczky Gyuláról I. a 697. sz. jegyzetet. — Komjáthy Jenőt: (1858-1895) költő, a századvég újabb lírai törekvéseinek jelentős képviselője. — megrontott egy kicsit a spiritizmus: L. a 731. sz.jegyzetet. 795. K; PIM M. 100/618/14. — Postai levelezőlap. Autográf tintaírás, Móricz Erzsébet autográf tintaírású és ismeretlen ceruzaírású rájegyzésével. a debrecaü Nyári Egyetem aug 14-én 112 5-kor írói konferenciát rendez: A dátum módosult, aug. 15—16án rendezték meg az írói konferenciát. L. a 786. sz. jegyzetet. —A KN legyen sz. Veres Pétert delegálni: L. a 786. sz.jegyzetet. 796. K: PIM M. 100/95/10. — Tábori postai levelezőlap. Autográf tintaírás. 797. K: PIM M. 100/1120/3. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással. Két hónappal ezelőtt küldtan egy novellát a Kelet Népe részére Bctcglátogató címmel: Kovács Györgynek ez a novellája nem jelent meg a Kelet Népében, kéziratát sem ismerjük. 798. K: PIM M. 100/2007/17. — 1 f. Gépirat autográf tintaírású aláírással. A fólió hátoldalán Móricz Zsigmond autográf ceruzaírású feljegyzései. A Kelet Népe legutóbbi „Szerkesztői asztal"-án írod: A Kelet Népe 1942. aug. l-jei számában a Szerkesztői asztal-rovatban, a 19. lapon megjelent aláírás nélküli, de Móricz Zsigmondtól származó cikk, mely több olvasóból felháborodást váltott ki, a következő: Ősi rend Nagy baj van minden írőval, aki beidegzette, hogy a napszámbér 80 fillér, a napszámosember évi keresete 3—400 pengő. Mindazok az írások, melyek ez alapon tárgyalják a földmíves proletariátus életét, a történelem problémái közé hullottak. Tessék fölfedezni a mát. Ma a napszám 5 pengő körül mozog. A jegyzők panaszkodnak, hogy a mai törvények úgy vannak megállapítva, hogy a szegénységnek kedveznek. Pl. a jegyző nem tud gabonalapot adni a villatulajdonosoknak, kénytelen őket rászorítani a 15 dekás kenyéradagokra, a napszámosa ellenben gabonalapot kap évi 240 kg-os illetménnyel. Ez jelentékenyen átalakítja az életet. Éppen ezt kellene megfigyelni most, hogy emelkedik fel a szegény ember feje. Mert emelkedik. És emelkedjék is. Az ősi rend alakuljon át új renddé. S alakul is. A mai földmíves napszámos heti keresete 42-45 pengő, havi 160-180 és így évi 1200-1500 pengő. Ez új embert teremt belőle. Egyelőre csak Budapest körzetében, de itt is nyomorúság volt még két év előtt, s a legtávolabbi tájakon is megmozdult az élet a szegények számára. Még két év előtt, 1940 tavaszán sajtópört kapott a Kelet Népe, mert azt írta egy ilyen jegyzetben, hogy »eukrot nan eszik a paraszt« . Ma már eszik. Ma már nem írhat ilyet senki. Ma mára hadbavonultak családjait köteles kiszolgálni elsősorban az a falusi kiskereskedő, kishentes, kishivatal, amely a múlt világháborúban még legelni küldte őket a mezőre.